Hülyeség az egész buzilobbi-elmélet” – interjú Grisnik Petra Junior Prima-díjas színésznővel

​Útkeresők
A végzős kaposvári színészosztályt Bezerédy Dorottya mutatja be
A Kaposvári Egyetem végzős színművész hallgatóival utolsó közös bemutatójuk után beszélgetett Bezerédy Dorottya a felvételi óta eltelt három év eredményeiről és tapasztalatairól. Az osztály az idei POSZT-on játssza utoljára a Marat/Taram-ot, és a versenyprogramban is bemutatkoznak néhányan a Szabad az Á-ban.
Az osztály tagjai a vizsgadarabok közül a következőket emelték ki: Rusznyák Gábor osztályfőnökkel első és harmadévben a Marat/Taram (P.Weiss-Rusznyák), Mohácsi János mesterségtanárral másodévben a Tévedések vígjátéka (Shakespeare), Réthly Attilával a Baal (Brecht) és a Woyczek, Balikó Tamással az Anconai szerelmesek (Vajda-Valló-Fábri). A harmadév sűrű színházi repertoárjából pedig Sergi Belbel: A vér, Jordi Galcerán: Dakota, Bulgakov: Bíborsziget, Uray Péter: Vadak (mozgásszínház), Valtz Péter: Állati színjáték c. produkcióikat említették legtöbbet.
Mindannyiuknak ugynazat a négy kérdést tettük fel:
1. Amikor erre a főiskolára jelentkeztél, mi volt a célod, miért szerettél volna színész lenni?
2. Hogy látod ezt ezután a három év után? Mit tervezel most a jövőre nézve?
3. Milyen nyereségek, milyen veszteségek értek ezalatt a három év alatt, mivel lettél több vagy kevesebb?
4. Tudnál olyan lehetőséget, feladatot, szerepet mondani, ami felkavaró, esetleg ellenszenves volt akár első pillanatban, akár végig, vagy olyat, ami nagyon izgalmas volt, és sok örömet szerzett?
Válaszaikból tömörítettük az alábbi kis monológokat.
1. Grisnik Petra (21)
Nem voltak nagyzoló elképzeléseim, csak azt tudtam, hogy ez engem foglalkoztat. Amennyi frusztrációval idekerültem, ahhoz képest szinte mindegyik megszűnt. Itt elfogadtam magamat. Most visszagondolva nagyon sok lehetőséget nem használtam ki, mert féltem, hogy mások jobbak nálam. Azóta megértettem, hogy sokkal jobb, ha csinálsz valamit, amire legfeljebb valaki kimondja, hogy rossz, mert akkor még mindig csinálhatsz mást. Itt a közösségi oldalát is megéltem a dolognak - együtt alkotni, létrehozni valamit: nekem ez szerez örömet. Ez abból az egyszerű fizikai törvényszerűségből fakad, hogy két ember többre képes együtt, mint külön-külön.
2. Takács Géza (22)
Azt gondoltam, ez az a dolog, ami nekem való. Igazából nem vagyok beljebb, mint három vagy négy éve... Már látom ugyan, hogy mik a mélységek ebben a szakmában, és érzem, hogy tudok már valamit a színpadon, mégis minden pillanatban oda kell figyelnem. Nagyon nehéz feladat, hogy hogyan minősítsd magad egy-egy előadás után, és ehhez nem kaptam itt külső segítséget. Eddig szerencsésnek mondhatom magam, nem tudom, hol lennék azok nélkül a lehetőségek nélkül, amiket kaptam. Idén a Vadak és a Dakota, ahol a főiskolai szerepek után más oldalamat is megmutathattam.
3. Szik Juliska (22)
Három éve azt éreztem, hogy ebből a csodából kapni szeretnék sokat. Mióta megtapasztaltam, hogy egy jó előadás mennyire sokat képes adni a közönségnek, már inkább azt érzem, hogy adni szeretnék azzal, hogy a színpadon állok. Előtte sokkal határozottabban tudtam, hogyan tudok hatékonyan működni, itt Kaposváron meg sportot űztek abból, hogy egyik feladat random módon következett a másik után. Szerintem mindenhez kell egyfajta rend, hogy működni tudjon a dolog. Bár a Baal szöges ellentéte az én személyiségemnek és jellememnek, mégis ezt egy nagyon értékes munkának éreztem. Nagyon szerettem még a Marat-t csinálni, végig azt éreztem, hogy ez a dolog rólunk szól.
4. Józsa Richárd (24)
Távoli volt nekem a színészet, nem is hittem, hogy elérhető. Még most sem vagyok biztos abban, hogy feltétlenül ezt kell választanom. Az oktatás itt Kaposváron: szerintem ez egy önképzőkör inkább. És ha benned nincs meg az akarás, hogy márpedig csinálod, akkor nem foglalkoznak veled. Réthly például kiemelt pár embert, rám meg rám hagyta a dolgokat. Az egy borzasztó trimeszter volt. Moha kezdett el egy kicsit nyomni. És ez erőt adott. Régebben talpraesettebb voltam. Most egyelőre örülök, hogy lett munkám, hogy szerződést kaptam Pécsre.
5. Czene Zsófi (21)
Amikor harmadikban elkezdtünk itt a színházban dolgozni, látva, hogy mint intézmény, nem úgy működik, hogy mindenki ugyanolyan energiával és élvezettel alkot, hanem inkább munkaszaga van, többször megfordult a fejemben, hogy alkalmatlan vagyok. Igazából az első évet nem szerettem, kudarcosnak éltem meg - úgy tűnt, a prózai kisreál nem az én műfajom. Utána csináltuk a Marat-t, és ott viszont már azt éreztem, tudom, mit kéne vele csinálni. Mohácsinál jöttem rá, hogy igenis nagyon sok hatás van a színpadon, és olyasfajta nyugalommal kell felmenni oda, hogy ha ott megtörténik valami, akkor az veled is meg fog történni.
6. Háy Anna (24)
Mit láttam a színészetben? Ha tudnám, lehet, hogy előrébb tartanék, egyelőre csak azt az egyszerű választ tudom adni, hogy örömet okoz. Inkább ennek az egésznek a megfoghatatlanságában lettem biztos, és abban, hogy nincsenek receptek. Kicsit azt éreztem, hogy veszítettem három évet, mert annál sokkal, de sokkal kevesebbet kaptam, mint amennyit vártam. De egymásra találtunk a kedvesemmel, és úgy érzem, nyitottabb lettem az emberek felé. Minden feladatnak nagyon örültem, akkor is, ha úgy éreztem, hogy ellene mennek az én karakteremnek. Most egyelőre az a célom, hogy kapjak munkát, és hogy még tanulhassak. Ez a kettő.
7. Guary Alexandra (21)
Van, amiben edződtem, és van, amiben meg elvesztettem a bátorságomat. Nagyon sokat tanultam az osztálytársaimtól a színház fogalmáról, a fegyelemről, a munkamorálról - ez talán patetikus, de közben így van. Az is jó volt, hogy háromhavonta teljesen más rendezővel dolgoztunk.  Az is nagyon inspiráló volt, hogy sokan az osztályból nagyon jól zenélnek. Mindegyik szerepemben volt öröm. Kedvenc vizsgaként a Marat/Sade jut eszembe. Ami meg nagyon friss, az a mese, mert ritkán találkoztunk ilyennel, hogy figuraépítés. Ami fájdalom, meg kudarcnak mondható részemről, hogy rájöttem, a színház nem mindig ensemble munka.
8. Egger Géza (21)
A világ legjobb színésze akartam lenni, és ez a mai napig nem változott. Csodálatos változás volt az életemben, hogy felvettek, de hát igen, egyben tragikus is, bár ezt már a perspektíva mondatja velem. Szakmailag mindenképpen rengeteget tanultam, és igazságtalan volna azt gondolnom,  hogy nem a tanároktól. Fontos dolgok történtek minden trimeszterben, a harmadév viszont minden szempontból nagyon jó volt. Az Úri muri arra volt jó, hogy láthattam, hogy próbálnak ezek a nagy misztikus színészek, a Rómeó és Júlia meg azért volt jó, mert láthattam, hogy egy rossz próbafolyamat eredményét hogyan lehet fejleszteni az előadások során. A Marat nagyon fontos dolog volt a pályafutásomban, ott abszolút nem tartottam távolságot - nekem a saját, személyes sorsomról szólt az előadás. Ennek ellenére, vagy pont ebből kifolyólag olyan előadás nem volt, ahol tökéletesen megoldottam volna a szerepem.
9. Pásztor Pali (22)
Azt gondoltam, hogy én ebben nagyon boldog leszek. Mindenképp van bennem félelem, hogy meg tudom-e tartani, amit megcsináltam a három év alatt. Nekem soha nem az volt a fontos, hogy milyen lehetőségeim vannak, hanem az, hogy én magammal kapcsolatban mit tudok teljesíteni. Amit meg akartam tanulni, azt megtanultam. Az első vizsgám a Marat volt, amiben én voltam Duperret, és ott éreztem először azt, a főpróbahéten, hogy van egy szabadságom. Mondjuk én nem tudok elutasítani semmit, de kommunikációs problémák azért nálam is előfordulnak.
10. Rácz Panni (26)
Ez az a munka, amit élvezettel tudok csinálni. Rettentő naiv embernek tartanak, és állítólag ebből itt veszítettem. Az a baj, hogy egy idő után önkéntelenül is olyanná válik az ember, mint a környezete. Nekem szerencsém volt, olyan jelenetekben vehettem részt, amiknek sikere volt, vagy ha az nem is, de foglalkoztak vele. Azzal a jelenettel is, amit a Baalból csináltunk a Kristóffal a Réthly vizsgán. Volt, aki azt mondta, hogy igen, ezt is ki kell próbálni, volt, aki azt mondta, hogy ez rettenetes. Ami ellenszenves volt, az az Anconai. Annál azt hittem, megőrülök.
11. Molnár Gusztáv (21)
Olyan dolgot akartam csinálni, ami nem unalmas. Amúgy fogadásból jöttem ide, én egy matematika-fizika osztályba jártam. Azt mondtam, akkor kettő szakot választhatok: az egyik volt a kaposvári színész szak, a másik egy csehországi atomfizika. Eljöttem ide, és fölvettek. Fizikából meg amúgy is buktam háromszor... Abban nem hiszek, hogy egy iskola színésszé tud tenni. Azt gondolom, hogy a diploma utáni 10 év számít, akkor válik az ember igazán színésszé.. Hall valamit, tanul valamit, elgondolkozik rajta, és akkor történik valami, de nem számít, hogy ez hol történik. Azt csináljuk, amit szeretünk. Hogyha nem szeretjük önmagunkat, és nem szeretjük ezt a világot, amiben élünk, akkor nincs értelme létezni.
12. Csányi Dávid (22)
Ez volt életem legszebb három éve. Pedig ez a félév csak a munkáról szólt nekem, és semmi magánéletem nem volt. De nagyon vágyom az új dolgokra, most már szeretnék innen elmenni. Amikor idejöttem felvételizni, akkor nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent ki tudok hozni magamból. A Woyczekkel nem arattunk olyan óriási sikert, de maga a típus, ez a féltékeny ember, nagyon tetszett. Ebben az évben  egy terroristát játszottam, ezzel valahogy nem tudtam azonosulni, ahhoz nem ide kellett volna születni. De mások szerint király volt.
13. Poroszlay Kristóf (23)
Olyan evidensnek tűnt, hogy erre a pályára fogok kerülni. Érdekelt is, és jó érzés volt bekerülni 500 ember közül. Sokkal letisztultabb a kép ma a jövőmről, mint három évvel ezelőtt. Voltak olyan dolgok, amik sikerültek, amik nélkül nem is lennék itt, de visszagondolva egyetlen vizsgánál se emlékszem úgy, hogy én azt „megcsináltam". A legjobb trimeszter a Mohácsié volt, ott éreztem a legjobban magamat. De igazán egyetlen munkámmal se vagyok elégedett, amit Kaposváron csináltam. Azt gondolom, hogy többet kellett volna dolgoznom, mint amennyit dolgoztam, de majd bepótolom Szegeden.
14. Gerlits Réka (21)
Csak ki akartam próbálni, aztán a felvételin  beleszerettem abba, hogy itt harcolnom kell. Ami csalódás volt, az mind az előnyömre szolgált, a pofonokat azért kaptam, hogy az legyek, aki most vagyok. A főiskola alatt az osztálytársaim voltak a húzóerő, nem a tanárok. Kaptam lehetőségeket, és azokat úgy érzem, hogy meg tudtam csinálni, úgy érzem, ez így volt jó. Ezt a szerepet szerettem az Állati színjátékban, de nem azért, mert tetszett, hanem azért, amit kihozott belőlem: kedvességet hozott ki. Én akkor vagyok boldog, amikor elérem, hogy működjek egy darabban. Addig harcolok, amíg magamnak azt nem tudom mondani, hogy ez jó volt.
15. Fándly Csaba (24)
Ezt szeretném csinálni, míg világ a világ. Általában több nyereséggel zárom ezt a három évet, mint veszteséggel. Megtanultam másféle utakat keresni, és egymásra találtunk a kedvesemmel. Veszteség az a pár hónap volt, amikor legszivesebben magamat tanácsoltam volna el a pályától, de ezen mindenki átesik. A Dakota az egyik legnehezebb feladatom volt ezalatt a főiskola alatt, mert meg kellett tanulnom azt az energiaszintet továbbvinni, amivel elkezdtem. A legfurább Réthly Attilával volt, ahol hihetetlen összevisszaságban kellett végigcsinálni az egész trimesztert. Akkor nagyon nagy lelki amplitúdókat jártam be hétről hétre, az nagyon fárasztó volt. Még jönnie kéne egy csomó dolognak, amiből tanulhatok, nagy élményeknek a színpadon vagy a próbákon.
16. Szalma Noémi (23)
Jó ezt csinálni. A többi munka rémesen unalmas ehhez képest. Úgy, ahogy van, mindent szeretek benne. A rózsaszín álmaim, azok azért kicsit megváltoztak a színészettel kapcsolatban - már nem annyira szép, már nem annyira fennkölt - de nagyjából ennyi. Közvetlenebb ember voltam, most viszont már nem hiszek el mindenkinek mindent. Nagyon sokat nyertem Mohácsitól a második trimeszter alatt. Meg nagyon szerettem elsőben a Marat-t csinálni. Azt gondolom, hogy nagyon jó helyre kerülök a magam szempontjából, hogy nekem most arra lesz szükségem, ami ott vár engem Nyíregyházán. Ott van a családom, ott van a kedvesem, és remélem sok szerep, amit eljátszhatok...
17. Hegedűs Barbara (21)
Mindig azt gondoltam, hogy ezt szeretném csinálni. Bár már látom, hogy mennyi nehézség van benne, és küzdelem, hogyha igazán komolyan veszi az ember. Ez az életmód fegyelemre neveli az embert, arra, hogy mindig maximálisan koncentrálj. Még másodikban is volt olyan feladat, ami elől meghátráltam. Ebben az évben viszont már mindhárom darab: a Marat, a Bíborsziget, és A vér is nagyon pozitív élmény volt. Úgy érzem, hogy kezd megtörni a jég, kezdek rájönni dolgokra. Még sokat kell tanulnom, és ehhez hasznos lesz a kőszínházi „terep".
18. Marcz Fruzsina (21)
Olyan elit kategóriának tűnt a színészek közé tartozni, ezért vonzott úgy. Nagyon sokat tanultam az osztálytársaimtól barátságról, felelősségről a tanáraimtól, a kiállásról, a határozottságról. Persze meg kellett tanulni szelektálni, hogy ki az, aki komolyan gondolja, aki segíteni akar, és ki az, akit nem is érdekel az, hogy mit okoz ezzel bennem. Mohácsival a Tévedések vígjátéka egy olyan remek munka volt, amit visszasírok. Olyan bizalmat kaptam ott és olyan lehetőségeket, amelyekkel előtte nem találkoztam. Ez a sikerélmény a mai napig bennem van, ha nekiállok egy új munkának. Szeretnék részt venni olyan munkafolyamatokban, ahol együtt tudunk működni, és olyan előadást létrehozni, ami elgondolkodtatja az embereket.
 
*
Takács Géza, Rácz Panni, Czene Zsófi, Fándly Csaba, és Grisnik Petra Kaposvárra szerződött, Marcz Fruzsina, Józsa Richárd, Csányi Dávid darabszerződéssel megy Pécsre, Szalma Noémi, Pásztor Pali Nyíregyházára kapott szerződést, Poroszlay Kristóf Szegedre, Hegedűs Barbara a Budapesti Kamaraszínházba, Gerlits Réka pedig a Nemzetibe, Pestre. A többiek sorsa még
nem dőlt el.