top of page
Othello Gyulaházán

 

Grisnik Petra is a mértéket jól tartva, finoman alakítja a másodhegedűs, sikert szomjazó, férje árnyékában élő fiatal színésznőt, a mellékesen kezelt, szeretetre vágyó feleséget. (Ugrai István)

Hannibál tanár úr

 

Faragó Béla – stílusában a kort, illetve a Fábri-filmet egyaránt méltóságteljesen idéző, montázsként az előadás önálló szintjét képviselő – muzsikája (Barabás Edit avatott előadásában) és Cziegler Balázs kiváló díszlete – hasonlóan a tavalyi A Pál utcai fiúk előadás teréhez – közeget biztosít a játékhoz, amelynek eszközei a színpadi székek, legfőbb kelléke egy énekesnő – Grisnik Petra éppen hogy csak nemi jellegeit eltakarva búgja bele a mikrofonba a korfestő dalok özönét, fantasztikus hangkulisszát és egyfajta Magyarország-allegóriát biztosítva a produkciónak.

(Ugrai István)

Molnár Ferenc: Játék a kastélyban

Nem az a néhány szövegpoén a fontos, amelyekkel Mohácsi János megtoldotta, néha felülírta Molnár szellemességeit (dramaturg Mohácsi István). Hanem az, hogy a mű lényegével vitába szállt. A jól megcsináltságot vette célba.

(...)
Mohácsi János nem dekonstruálta, nem rekonstruálta, nem írta át, nem írta tovább Molnár Ferenc darabját. Bár azt sem mondhatjuk, hogy Kaposváron, immár vendégként, csak úgy megrendezte a Játék a kastélyban-t. Nem az a néhány szövegpoén a fontos azonban, amelyekkel megtoldotta, néha felülírta Molnár szellemességeit (dramaturg Mohácsi István). Hanem az, hogy a mű lényegével vitába szállt..
Másfelől emberi mélységeket is próbál becsempészni a könnyeden nagyvonalú szerkezetbe. Nem éri be azzal, hogy a főszerepben Kovács Zsolt maga is garancia lehetne a szikár, száraz, célratörő, éles elméjű profizmus alatt rejlő érző szív, sőt emberi dráma ábrázolásához, de pontosan adagolt érzelmességgel utal arra is, hogy egyfelől a szörnyű szeretettel pátyolgatott ifjú zeneszerző a vén, minden hájjal megkent író balkézi gyermeke, másfelől hogy a hajlékony erkölcsű primadonna inkább az öreg zsenibe lenne szerelmes, ám ezt a jó atya mintegy áthárítja rajongó gyermekére. Ebből nagyon szép, gyöngéd jelenetek támadnak az Annie-t roppant széles skálán, hol harsányan hisztériázva, hol gúnyosan eltúlzott primadonnai affektálással, hol kislányos félénkséggel, hol törékeny érzelmességgel megjelenítő Grisnik Petrával.

Zappe László



 

Az előadás egyértelműen legjobb és legfajsúlyosabb alakítása Kovács Zsolté (Turai). Sokadszor bizonyítja elképesztő tehetsége mellett kiváló szerepformálási képességét, színpadi jelenlétének nagy súlya van. Nagyszerűen érzékelteti kevés eszközzel is, hogy talán neki is köze volt (van) Annie-hoz, kettesük igazi színházi csemege. Alakítása már most az évad egyik legjobbjai közé sorolható.

Dani Tamás





„Megint színház, megint színház!” – kiált fel méltatlankodva Gál, az ünnepelt színműszerző, miközben társíróját, Turait hallgatja, akinek mindenről, de mindenről a színház jut eszébe. Mi elismeréssel mondhatjuk ugyanezt, a Csiky Gergely Színház Mohácsi János (immáron m. v.) rendezte Játék a kastélyban előadását nézve. Ugyanis abban tényleg minden színház.

Mondjuk ki: szabályos szerelmi évődés zajlik Turai és Annie között, ami azonban nem lép át semmiféle határt, csupán sejtet egy meglehetősen mély viszonyt.
Az Annie-t játszó Grisnik Petra érdekei szerint szeszélyes. Professzionálisan űzött képmutatása kétségtelen szaktudásból fakad. Azt azonban eltagadni nem tudja, hogy tényleg szereti Almádyt, de szereti Ádámot is. De a legjobban – a ragaszkodáson túl – Turait, de nem elhanyagolható az a tény sem, hogy egzisztenciát csak az utóbbi tud neki adni.

Ugrai István



Vegyünk két sikeres színházi társszerzőt. Nevezzük őket, mint Molnár Ferenc Játék a kastélyban című művében, Turainak és Gálnak. Vagy hívjuk őket, akár az előadás rendezőjét és dramaturgját, Mohácsinak. Istvánnak és Jánosnak. Vegyük hozzá, hogy gondolataik minduntalan a színház körül forognak, életük félig színház, félig valóság. Vagy e kettő összemosása, összemosódása. Kiváló vígjáték-terep. Csoda klassz anekdóta!

(...)

Grisnik Petra Annie-ként kiköpött primadonnát, a megírt figurának megfelelően stilizált, sztereotip dívát játszik sikolyokkal, túlzott gesztusokkal, pózokkal, de szégyennel, riadalommal, meghunyászkodással és fondorlattal is. Grisnik hangjával és testével is jól játszik: szétárad és összebújik, igazat súg, és hazugot kiabál.

Vass Norbert



Az előadásban Annie és Almády szerelmesek egymásba, egymáshoz tartoznak, kívánják egymást éjjel-nappal, játsszanak éjjel-nappal, megjátsszák magukat mindenki előtt éjjel-nappal. Színészek: állandó szükségük van mások figyelmére, a szereplésre, a sikerre.

(...)

A jelmeztervező, Remete Kriszta Annie-nak három outfitet is komponál: dögös nadrágkosztümje harmonizál a férfiak jelmezével; „pongyolája” egy trükkösen megkötött szürke pokróc, „estélyije” pedig alig összefércelt barna szövet, hosszú sliccel, különös nyak és izgalmas hát megoldással. Grisnik Petra remekül mozog ezekben az ormótlan, mégis szexi ruhákban. A csinos primadonna lépten-nyomon érzéseket hazudik, egyedül Almádyhoz fűződő érzéki szerelme tűnik pillanatokra mélynek és igazinak, de amikor úgy fordul kocka, ezt is meghazudtolja. Megmenekül, Turai megmenti őt és házassági tervét, ahogy megmenti saját fiát is a nagy hirtelen fájdalomtól, de megmenti Almády házasságát és bemutatójuk sikerét is. Mindenki boldog lehet, mindenki játszhat tovább a kastélyban és a kastélyon kívül.

Radnóti Judit







Csiky Gergely: A nagymama

A nagymama – „őskaposváriak” visszatérése
A fiatalok közül ígéretes Mohácsi Norbert (Ernő), Czene Zsófia (Márta) és Grisnik Petra (Piroska) alakítása. Utóbbi ráadásul az előadás talán egyetlen jól eltalált rendezői ötlete folytán, amúgy sem kis termetét egy magas sarkú cipővel megnövelve jó vígjátéki alaphelyzeteket tudott teremteni.

Dani Tamás



Grisnik Petra termetéből – rásegítéssel – könnyeden és kedvesen kovácsol poént, és a poénból egy jellem kerekedik ki visszamenőlegesen is.

Ugrai István



Grisnik Petra színészetét meghatározza langaléta termete. Egykor Kaposváron Gőz István szerepköre volt fejjel kiemelkedni társai közül, nőben ez még hatékonyabb komikus eszköz, és Grisnik Petrának megvan a kellő humora, öniróniája is, hogy ezt kihasználja. Ezúttal még egy trottőrcipősarkat is kap, hogy mindenki fölé nőjön. Így a neki rendelt partner fölé is, amit a rendező okosan használ fel arra, hogy tovább fokozza a sokszorosan boldog végbe már a szerző által becsempészett vicces árnyalatot.

Zappe László





Peter Shaffer: Sötét komédia

Az elõadásban megemlítõdik-kifejlik többek között a fajelmélet, a homoszexualitás, a modern ember elidegenedettségének, magányának problémaköre, s az alkotók nagy érdeme, hogy e sötét témák nem sallangként rakódnak rá Shaffer komédiájára, hanem szervesülnek abba.

Nem volna könnyű senkit a többiek elé helyezni a színészi teljesítmények értékelésekor sem: az előadásban a kaposvári társulat egyenletesen magas színvonalon egyéníti-emberíti a különben hézagosan megírt szerepeket.
Grisnik Petra mint a szobrász exbarátnője magát házvezetőnőnek kiadva az előadás fáradó periódusában ragyogó stílusgyakorlatot bemutatva ad új lendületet a produkciónak.

Markó Róbert



Grisnik Petra jól elvan a váratlanul hazatért, megcsalt barátnő követhetetlen viselkedésével, majd igen ügyesen adja elő a takarítónő paródiáját.

Zappe László



Mert Márton Eszter Miss Furnivalt alakítása (jutalomjátéka) emelkedett ki leginkább az erős összjátékból és még Grisnik Petra Clea-ja.

Balogh Róbert

Szophoklész–Jon Fosse: Antigoné

Antigonét Grisnik Petra játssza, halálra szánt erővel, komolysággal.

Zappe László



Rusznyák Gábor ragyogó Oidipusz-rendezése a múlt bűneivel való szembenézés lehetőségeiről is szólt. Most Antigoné történetének elmondásában hatékony segítőtársakra lel az egykor éltek árnyaiban.

A minden pillanatában megkomponált, lassú méltósággal hömpölygő előadás hatása alól nehéz kivonnia magát a nézőnek.
Antigoné (Grisnik Petra) önfeláldozó következetességében kétségkívül ott motoszkál valamifajta zavaró, gőgös fölényérzet. Bár szinte mindenki idősebb nála, mégis ő az egyetlen felelősségteljes felnőtt, aki a látszat ellenére nem provokálja Kreónt: számára egyszerűen nem létezik olyan forgatókönyv, amiben halott testvére nem kapja meg a végtisztességet.

Jászay Tamás



A Csiky Gergely Színházban 2009-ben bemutatott Oidipusz király egyenes ági következménye az Antigoné.  Az előadás premierjén egy komplett osztálynyi középiskolás csoport foglalt helyet. A lassú és kimért színpadi cselekmény – amely elvben ugye jól szembemegy a közhelyes fiatalsághabitussal – egy pisszenés nélkül kísérve halad előre, a figyelem mindvégig töretlen, az ok pedig egyszerű: itt mindennek jelentése és jelentősége van.

Ahogy a Kocsis Pál (Oidipusz) által briliáns dramaturgiai érzékkel, tűpontosan kimért hangsúlyokkal vezetett kar szinte egy merő lelkiismeretként nehezedik a játéktérre, addig Grisnik Petra Antigonéja minden pillanatban egyszerűen emberi. És ugyan úgy tűnik, a két véglet közt még van némi hézag, a kettő közötti feszültség létrejön, tartósnak bizonyul, és teret enged a hangsúlyoknak is.

Zsedényi Balázs



Antigonénak igaza van, méghozzá földhözragadt igaza; nem tipródik a kölcsönös testvérgyilkosságon, az előzményeken, csak azt követeli, hogy eltemethesse a bátyját.

Antigoné számára nincsen alternatíva: végig kell mennie az evidens úton.
Rusznyák tiszta, érzelemgazdag rendezéséhez nem szikár és erős, "alt" Antigonét választott: Grisnik Petra alakításában látható, hogy a helyzet növeli föl. Hangsúlyosabb a testvérpár fölfűtött, szenvedélyes vitája - holott Rácz Panni Iszménéje egyetlen szót sem szól. A két alak külsőleg, megjelenésében is mintha egy görög vázáról lépett volna le - vagy mintha a kaposvári sétálóutcából toppant volna ide.

Csáki Judit





Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül

A kőszegi előadásban főszereplővé lép elő a két szolgáló, Biri és ikertestvére, a darabban eredetileg nem is szereplő Bori. Lőkös Ildikó Zsuzsiból, Pólika szolgálójából és Biriből, Zsani, Pepi és Mina néni szolgálójából gyúrja össze a karaktert, melyet Znamenák minden jelenetben egy-egy apró, gazdáit idegesítő játékkal ajándékoz meg. Grisnik Petra túl azon, hogy Biri és Bori karakterében más-másféleképpen megy ellene a különféle szolgálólány-sztereotípiáknak, mozgásban, testtartással is eljátssza a figurák eredendő egyformaságait és különbségeit.

Markó Róbert



Znamenák István rendezése könnyű, nyári várszínházi szórakoztatás, jó karaktereket jó színészekre osztott: imádnivaló Hollósi Frigyes Lajosa, vagy a három grácia, Molnár Piroskával az élen, igazi madonna. Egyedül Balázs kedvesen-macsós figurájához hiányoljuk a hozzáillő nőt, a feleség szerepében Bánfalvi Eszter halványabb. Nem érezzük a vibrálást a két figura között. Balázs helyében sokkal inkább a szeles, izgalmas szolgálóra (Grisnik Petra) kacsintgatnánk, neki húzatnánk a cigánnyal: hogy nem élhetek muzsikaszó nélkül

Pais H. Szilvia





 

Molnár Ferenc: Liliom

Rusznyák gesztusa - maivá értelmezni a színházilag erősen lestrapált Liliomot - jelentős vállalkozás, de nem kockázatmentes.
(...)
A Juli-Mari dialógus „cselédromantikája", a körhintai „odadűléssel" mint erkölcstelen viselkedéssel kockáztatott rendőrségi licenc anakronisztikusan hatna, ha nem volna mögötte a földalatti-díszlet, amely egyszeriben áthidalja a távolságot egykor és most között. Czene Zsófi és Grisnik Petra - Juli és Mari szerepében - nem köt pántlikát az édeskés dialógra, nem mórikálja poénosra, hanem élénk tempó-ritmusban, lendülettel viszi végig.

Koltai Tamás



Kocsis Pál alkata szerint melák, jóindulatú, az életben ügyetlenkedő, lelkében „művész” Liliomját, Czene Zsófia elszántan öntudatos, konokon rejtőzködő, fojtott érzésű Juliját, Grisnik Petra bájosan kajla Mariját, Sarkadi Kiss János kívül joviális, belül célra tartó Hugóját, Varga Zsuzsa belső eleganciával megformált Muskátnéját, Tóth Eleonóra lompos lelkű Hollundernéját.

Zappe László



Tasnádi István: Finito

Kiváló Grisnik Petra is naplóriporterként, a ragályos hangsúlyozási betegséget adja vissza bámulatosan.

Balassa Tamás

Sofi Oksanen: Tisztogatás

Grisnik Petra Zaraként hősiesen küzd a szerepére tapadó közhelyekkel, s ha már a fiatalabb nemzedék számon kérő bukott angyalává lényegülni nem tudhat, legalább a sok szenvedésen keresztülment fiatal lány kiszolgáltatottságát és tartását markánsan játssza el.
Urbán Balázs



Háy János - Lovasi András: A kéz

Marylin Monroe  vertikális hasonmásaként  Grisnik Petra  az előadás legjobb ének-produkcióját mutatja be.

Best Of 2011: Nagy Díva - GRISNIK PETRA

Fehér Elephánt

Marat/Taram

Peter Weiss drámájában Sade Márki 68 éves. Idén a ’68-as forradalmak 40 éves évfordulójára emlékezünk. A kaposvári főiskolások Marat/Taram előadása előtt ilyen és ehhez hasonló aktuálpolitikai fogódzókat keresünk.

Mert valaminek lennie kell a háttérben, amiért húszas éveik elején járó fiatalok 2008-ban a nagy francia forradalomról (is) szóló, egyik legtöbbet játszott drámát állítják színpadra. Előadás közben aztán érteni és érezni kezdjük, hogy ami a játéktérben zajlik, az nem politikai (’56, ’68, ’89) vagy színházi (a Marat/Sade 1981-es, Ács János rendezte kaposvári bemutatója) forradalmakra való emlékezés, hanem a „szabadság, egyenlőség, testvériség” forradalmi jelszavak színházi szituációra, egyénekre és közösségre vonatkozó megélése.

Egy rendezői instrukciók mentén létrejött színházi produkciónál talán indokolatlannak tűnik szabadságról beszélni, ám ha a charentoni őrültekhez hasonlóan adottnak vesszük a szabadságot korlátozó tényezőket (színészeknél a rendezőt, őrülteknél a zártosztályt), a lehetőségek száma megsokszorozódik. A kaposvári előadás a kötöttségekben rejlő szabadságlehetőségek felismerésének üdítő példája: játék az eredeti szöveggel, a Peter Brook filmadaptációjából kölcsönzött dalokkal, a szereposztással, a díszlettel és a kellékekkel, zenés-, prózai- és mozgásszínházi elemek ragyogó egyvelege.


A címből sejthetjük, hogy az eredetileg is többszörösen megcsavart szituáció − az adott kor színészei játszanak egy 1808-ban játszódó színdarabot, amely évekkel korábbi eseményeket mesél el − újabb fordulatokkal gazdagodik. A címbe helyezett „Taram” a „Marat” szemantikailag értelmetlen tükörképe, ami zenei értelemben az előadásban végig főszerepet játszó ritmusra is utal. A színészek nemcsak egymást, hanem a közönség figyelmét is folyamatosan ritmusban tartják. Az eredetileg két felvonásból álló drámát a kaposváriak szünet nélkül játsszák. Nemcsak arról van szó, hogy a színésznek és közönségnek általában kijáró felfrissülési rítust ez az előadás nem engedélyezi, hanem arról is, hogy a színpadi eseményekben nincs üresjárat, a tér minden pillanatban használatban van. A történések leginkább vásári forgatagra emlékeztetnek, ahol a nép és a névvel bíró történelmi alakok artistákat és mutatványosokat meghazudtoló ügyességgel alakoskodnak.

Az egyenlőség a kaposvári előadás következő fontos pillére. Leglátványosabb megnyilvánulása a tizenkilenc szereplő folyamatos jelenléte a színen. Egymás bőrébe bújnak, ahogy a forradalmak is előre megírt forgatókönyveket osztanak ki a történelmi jelentőségű szerepekre vágyó jelentkezők között. Az előttünk játszó őrült fiatal forradalmárok aztán egyenlően osztoznak a hangszerekben is. Teljesen önellátó, zenei kíséretet is produkálni képes fiatalok játszanak itt forradalmat! A csapatjátékot figyelve olyan érzésünk támad, hogy együtt bármilyen színpadi helyzetet képesek megoldani, hiszen mindenki egyszerre több feladatra is alkalmas.
Az egy négyzetméterre eső színészek számát elnézve a színpadi tér − még ha az mindig az adott színházi körülményekhez igazodik is − szűknek tűnik. Testvériség nélkül ebben a korlátozott térben olyan intenzíven létezni, ahogy azt a Marat/Taram előadás alatt láthatjuk, csak a produkció összképének sérülésével lehetséges. Kivéve, ha a bonyolult és látványos koreográfia, valamint a különböző énekszólamok harmonikus megszólalása az egymásrautaltságra és az összetartozásra támaszkodik. Ez az előadás három év alatt egy vizsgadarabból formálódott olyanra, amelyet a POSZT közönsége a fesztivál ötödik napján láthatott.
A Kaposvári Egyetem Művészeti Karának végzős hallgatói így együtt most álltak utoljára színpadon. A pécsi előadás levegőjében érezni lehetett a személyes és a közösségi sorsforduló tétjét, és azt, hogy ez a forradalom itt és most fontos.

Szabó Lea

bottom of page